Ma reggel lementem a másolóba, hogy a személyiket másoltassam le, kell az angol-táborhoz. Út közben meg besétáltam a boltba, és vettem egy körömlakkot :) Igazából már előre elterveztem, hogy veszek egy újat, már rég nem vettem újat - 1 hete :)))). Szóval előszőr a farmasi polcot nézegettem, gondoltam, ott biztos van valami szép, mivel az drágább is, mint a többi. Hát, csalódnom kellett, egyik sem fogott meg. Vagyis még múltkor néztem egy sötétkéket ott, de akkor otthagytam, és inkább a világos rózsaszínt vettem meg. Most is szemezgettem vele vagy 1o másodpercet, aztán arra jutottam, hogy túl sötét, úgy sem használnám, most inkább a világosabb lakkokat helyezem előtérbe. Viszont türkizkékről még mindig nem mondtam le, csak olyat itthon nem kapok. Egyébként amit még jobban szemügyre vettem, egy zöld dekor lakk, viszont azt is a boltban hagytam, igazából nem hiszem, hogy tudnék vele bánni. Bár lehet, hogy legközelebb megveszem. Aztán végignéztem az alsó polcot is, azok már inkább olcsó lakkok kategória, 3 lejbe kerül egy, szóval nem valami márkásak. Az első sorban nem ragadott semmi magával, viszont egy fehér Chissá mögött megláttam egy barack színűt, ami valahogy megfogott. Vagyis, igazából ott is időztem egy kicsit, hogy vajon jó döntés-e, nem voltam magamban annyira biztos, de 3 lejért, gondoltam, megéri, és tök szép, tavaszias színe van, olyan kis aranyos. Megvettem. Gyorsan lemásoltattam ami kellett, és itthon pedig kipróbáltam - a lábkörmemimn, ugyanis a kezem már ki van festve lilára, és azt még nem akartam lemosni. Szóval első benyomásom a festés után az volt, hogy mégse kellett volna megvegyem, egy rétegben ugyanis nagyon gyenge a kicsike. 66 réteg után végre meggyőzött. Egyre jobban tetszik a színe, szeretem az ilyen barackszínű narancssárgát, olyan szolid, meg bájos lakk. Mondhatjuk azt, hogy meggyőzött, bár inkább a kezeimen fogom hordani, lábkörmön nem mutat annyira jól, de ez csak egy próba volt. :)

Pontosan, ez nap tökéletes példája a "legyenmárvége" és a "túlakaromélni" és a "aligváromhogyhazamenjek" napoknak, amiknek az a lényege, hogy k*vára nem érdekel a lecke, sem a tanulás, mert meleg van, és fáradt vagyok, és túl korán keltem ma fel, és nem akarom tovább folytatni, meg hasonlók. Ez a hőség elviselhetetlen, főleg akkor, amikor a matektanár utolsó órára időzít egy felmérőt, amihez tényleg senkinek semmi kedve nincs. Felmerült az is, hogy ellógunk, de persze nem lett belőle semmi. Ha a többiek mentek volna, én is velük mentem volna, de tényleg. Egyébként komolyan mondom, nagyon hülye  osztálytársaim vannak. Olyasmit utasítottak vissza egyesek, aminek az ő helyükben én nagyon örülnék. Az abgoltáborról felszabadult két hely, így a mi osztályunkból válasszák ki azt a két személyt, akiknek pedig felajánlották, hogy mehetnének, mind visszautasították.Most van két emberke, akikről kérdéses, hogy jönnek-e, az majd holnap kiderül. Ha az lesz a vége, hogy 5en megyünk, a matektanár előrehozza a dolgozat írását, hogy ne maradjunk le. Na mindegy, nembaj :)

Összeállítottam egy listát, amit meg kéne vegyek addig, amíg nem indulunk, vagyis 18-áig. Strandpapucs, fürdőruha, hajgumik, meg hasonlók. Fürdőruhám van ugyan, de szívesebben vinnék valami újabbat, valami kényelmesebbet, ez a piros inkább amolyan itthoni napozsára jó. Szeretnék valami új körömlakkot is, de ezt vasárnapig még nélkülözöm, meglássuk, mennyi pénzem marad, miután vettem anyumnak virágot anyák napjára.

Ismét itt vagyok, zsinórban az ötödik bejegyzéssel, de nincs mit tenni, megeredt a nyelvem, nem minden nap van így, szóval ezt most ki kell használjam. Az angol táborról feltétlenül akarok írni, hiszen nagyon várom már, 18-án indulunk, és egy hétig tart, a Velencei-tónál leszünk. Nem várnám ennyire, ha nem hallottam volna annyi jót róla. Másrészt meg, elvileg már tavaly kellett volna mennem, csak a tanárnő kicsit kombinált, hogy ne menjek fiúval, miközbe Fruzsina ígyis-ugyis ment volna, hiszen a tanárnő lánya, ő minden évbe megy, ez egyébként kiszúrás másokkal, másrészt meg más osztályokból is mentek volna fiúk-lányok vegyesen.. Szóval ezt tényleg nem értem, de végülis örülök neki, Bettinával még jobb lesz, ő a legjobb barátnőm. Idén is volt valami kavarás, de ez már lényegtelen, lényeg hogy megyek, annyira várom már, folyton ezen jár az eszem. Ráadásul még a matek dolgozatról is lemaradunk - elvileg - , ami jó, hiszen így megtudhatjuk előre, hogy mi lesz pontosan benne, és később kell megírjuk. Viszont egy heti anyagot kell majd beptólnom, de most nem akarok erre gondolni. Mellesleg 24-én, fogom ünnepelni a névnapomat, ami egyébként beleesik abba a bizonyos hétbe, szóval tökjó lesz :) Egy nap felmegyünk majd Pestre, be akarok újitani egykét essence lakkot, meg coca colás szájfényt, aztán még amin megakad a szemem, lehet megveszem, de nem akarok nagyon költekezni, nem arról szól. Megpróbálom rávenni anyut, hogy felmenjük majd egyszer nyáron még néhány napra Pestre, bár pénz szűkében állunk, szóval ez jelen pillanatban eléggé valószínütlen, hacsak nem nyerünk a lottón, ami még valószínűtlenebb. Elvileg nagyobb esély van arra, hogy a lottószelvény kitöltése közben meghalsz, mint hogy megnyered a fődijat. :)) De egyébként lehet, hogy sikerül elmenjünk egyszer. Visszatérve az angol táborra, kiváncsi vagyok, hogy fogok ott viselkedni, jobban megismerhetem magamat, nem voltam még távol anyukámtól. Najó, egyszer, de akkor is mamámmal voltam, az majdnem ugyanaz. Nem tudom, mit hogyan fogok lereagálni, nem lesz ott valaki mellettem, hogy fogja a kezem, szóval tényleg nagyon kiváncsi leszek erre.

Az előbb ecseteltem, hogy nem fogok senkinek semmit mondani Fruzsináról és a titkáról, és épp az előb mondtam el Berninek. Ez nagyon ellentmondásos, mert épp az előbb ecseteltem a Bernivel kapcsolatos érzéseimet és sértődöttségemet, de valahogy kicsúszott a számon, eléggé haragszom is magamra emiatt, bár, hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel, Berni megígérte, hogy nem mond semmit, remélem nem lesz semmi következménye.

Most pedig jöjjön egy-két csodás köröm. Ezek csodásak, bár nekem nagyon bonyolult, de azért még ki akarok próbáli egy két technikát. Például a szivacsos technikát, a water marblet, az ujságpapírosat, meg láttam még szép mintákat is, szóval ezek tervben vannak, remélem sikerül majd valami szépet kihozni. Most pedig az állat le, jöhet a nyálcsorgatás:

Kezdjük csak a mai nappal, aztán szépen sorban haladunk a hosszú hétvége eseményeivel.  Torna órán Fruzsi sem tornázott, és a tanárnő átküldött minket az Elixonba ásványvízért. Útközben egy nagyon belsőséges beszélgetésbe kezdtünk, elmondta nekem lelkének legmélyebb titkait is, amit rajtam kivül csak egy ember tud. Elmondta, hogy hogy érez Attilával szemben, és tényleg meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy egy újabb Attila loverrel van dolgom. Egyébként Attila a polgármester fia :)) Igazából ennyi, elmondta, hogy mit hogyan lát, beszéltünk még másról is, és örülök, hogy így megnyílt nekem, valahogy jólesik a kis lelkemnek, hogy valaki ennyire megbízik bennem, és bár mások egy kicsit Fruzsina ellen fordultak, én mellette állok, és tényleg nem adom tovább senkinek, Berninek pedig ezek után semmiképp. Szintén tornaórán volt egy apró Bernadett Ágota konfliktus, a lelkem mélyén azt kivántam, hogy soha nem béküljenek ki, de egy kisebb szinjáték után már ismét puszipajtások voltak. Szánalmas, Torna óra végén pedig még egy, bár nem tudom, hogy ez nekünk szólt-e, és ahogy őt ismerem, nem fog ez sokáig tartani, egyébként sem fog lemondani a mindenestés kimozdulásokról a nyolcadikosokkal. 

Május elseje elég szarul kezdődött, apám hozta a formáját. Néha normékis tud lenni, olyankor valahogy elfelejtek mindent, de aztán megint előjön belőle a paraszt, a seggfej, ilyenkor gyűlölöm. De végülis eegész jól telt, miccset sütöttönk, aztán meg napoztam, ma meg már boldogan konstatáltam, hogy a hasam barnább lett, anyukám szerint meg a lábam színe is megváltozott, szóval ennek örülök. Bellával is játszadoztam, kifestettem a körmét. :D Nem vagytok hülye, csak anyukámmal szórakoztunk. Szeretem anyukámat. <3

Barátokra lenne szükségem. Olyanokra, akik megértenek, akikkel nem csak együtt lógok, hanem akik jóban rosszban mellettem állnak. Bernadett nem is sejti, hogy érzek, amikor látom, hogy hogy viselkedik Ágotával. Ez nagyon fáj. Igen fáj, hogy számára mostmár sokkal fontosabbak a nyolcadikosok, mint én vagy Bettina. Helyesbítek, inkább csak én, mert Bettinához még mindig elég közel áll, bár Bettina is ugyanazt érzi, amit én. Ha megkérdezném tőle, ki a legjobb barátnője, engem mondana? Esetleg ha nekiszögezném a kérdést, hogy engem, vagy inkább a dárga nyolcadikosokat választaná, rám szavazna? Nagyon régóta meg változott a viszonyunk, legjobb barátnők már nagyin rég nem vagyunk, annak ellenére, hogy szinte minden nap végig kell hallgassam az érzéseit Attilával kapcsolatban. De mindenzt telefonon. Ennyit jelentek neki? Egy-két órás telefonbeszélgetést, ahol elmondhatom, hogy mit érzek, aztán meg csinálok programot Ágotával. Mostanában semmilyen közös programot nem csináltunk, de ő mindig elmondja, hogy ezzel meg azzal ide meg od megy. Ilyenkor valahogy felmerül bennem a kérdés, hogy engem például miért nem hív? Miért nem mehetünk el ketten, például megnézni a Titanicot? Miért nem mehetünk el ketten a szarvasba? Miért nem mehetünk el ketten este ki? Ez nagyon bánt, hogy semmibe vesz. Ezért is van hiányérzetem, a fiúkkal most nem nagyon foglalkozom, bár egy kapcsolat talán most alapjaiban újrainditaná a hangulatomat, igazából jólesne egy csók, egy ölelés, egy meleg pillantás, egy puszi valakitől. De ezekre a kis gesztusokra van szükségem, nem személy szerint egy fiúra. 

Nem akarok nagy dolgokat. Nem akarok sok látogatót, egyszerűen csak ki akarom írni magamból a dühöt, a fájdalmat, a csalódottságot. Meg akarom örökíteni a legszebb pillanataimat. Ez most nem a népszerűségről fog szólni, hanem rólam, csakis rólam, mert jelen pillanatban - bár vannak barátaim - , egyetlen olyan ember sincs mellettem, akivel ezeregyszázalékosan -teljesennagyon mindent meg tudok beszélni, nyugodtan, zavartalnul. Éppen emiatt vagyok olyan, aki vagyok. Sokszor ezért kezdek bele egy blog írásába, de néha átesem a ló másik oldalára, és inkább hajtok a látogatókra, a szép dizájnra, mint magára a blogolásra. Ezért is nincs sem chat, sem nagy dizájn, minden nagyon letisztult, olyan természetes.